A modell nem ismeretlen: a telepet üzemeltető cég az üres helyiségeket felajánlotta műteremhasználatra, műtárgyajándékozásért cserébe. Mégis, az ilyen konstrukciók ritkán tűnnek hosszú életűnek. A Partizán azonban köszöni, jól van.
A pályázat útján kiválogatott művészek már második alkalommal mutatják be év végi nagyszabású kiállításon az adott évben készült munkáikat – és nem mellesleg így betekinthetünk a Partizán gyűjteményének alakulásába is. A december közepén megnyílt Szabadság-kényszer című tárlat január negyedikéig látogatható. Friss, aktuális, jelenidejű és szabad.
A régi gyárépületeket 1998-ban kezdték lépésről lépésre felújítani, új funkciók befogadására alkalmassá tenni. Az ingatlan rehabilitáció azóta is tart, folyamatosan fejlődik a környezet, a bevétel nagy részét az üzemeltetők visszaforgatják az épületek korszerűsítésébe. Igényes tereket hoztak létre, s a pályázók az átmenetileg megüresedő helyiségeket használhatják művészeti célra. A partizán név arra is utal, ha bérlő érkezik a helyiségbe, akkor a művészeknek át kell költözniük egy másik üres helyiségbe.
„Nagyon mások vagyunk mint egy klasszikus galéria” – fogalmaz Pátkai Marcell a PP Center ügyvezetője, a Partizán pályázatait kezelő DATA Alapítvány elnöke. Filozófia, német, és kulturális menedzsment szakon végzett az ELTE-n, dolgozott reklámcégeknél kreatív munkatársként, majd saját kommunikációs céget alapított, végül családi kötődések révén kikötött a Szentendrei úti PP Center ügyvezetői posztján. – „Ha valaki Partizán Galériát mond, mindig kijavítom, hogy Partizán Műterem és Galéria, mert itt a legfontosabb a műterem használat lehetősége. Bizonyos értelemben ez egy műteremkomplexum, amiből alapvető hiány van. A különféle támogatott műterem programokra mindig rendkívüli túljelentkezést regisztrálnak. Viszonylag szigorúan döntünk a befogadásról, de ügyelünk rá, hogy nyitottak legyünk, igyekszünk minden jelentkezővel találkozni, megnézni a munkáikat.”
A pályázati időszak április elsejétől október elsejéig tart, egy szakmai bizottság bírálja el, ki kerülhet be a pályázók közül. A sikeres művészek műtárgy-ajándékozási kötelezettséget vállalnak – mindenki egyéni megállapodás szerint – a műteremhasználatért cserébe. Aki marad a téli időszakban is, az emellett mérsékelt bérleti díjat, egyfajta rezsihozzájárulást fizet. Időhatár nincs, aki bekerült, korlátlan időt tölthet itt, az ajándékozás ritmusát, mértékét a szakmai bizottsággal egyeztetve alakítják ki. Most éppen két műterem aktív, egy nagy közösségi alkotó tér és Huszti János egyéni műterme.
Az elmúlt két év tapasztalatai alapján a Partizán bizonyos változtatásokat tervez, de ezek még csak most körvonalazódnak. Ami biztos, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a folyamatos pályázati lehetőség mellett több tematikus projektre is lehet jelentkezni, amelyek végül egy-egy kiállításban csúcsosodnak ki.
Ezidáig az alkotók keresték meg őket, jövőre a Partizán is aktívabb lesz a művészek megkeresésében, felkérésében. Szeretnék kiszélesíteni a klasszikus kereskedelmi galériák kínálatát, nyitnak más műfajok (installáció, videó) felé is. A tervezett projektekhez többféle irányból hívnak majd művészeket, akik ugyanazon témán közösen dolgozva tematikus kiállításokat hoznak létre.
„Alulról építkező kezdeményezésnek látjuk a tevékenységünket” – összegez Pátkai, aki a műteremprogram koordinálása mellett a 2007 óta működő DATA alapítvány vezetőjeként művészek képviseletét is ellátja művészeti vásárokon, a legutóbb épp a budapesti Art Marketen, és kiállítások, művészeti akciók szervezésében is részt vállal. „Több sikeres kulturális pályázat fut itt a telepen, nemcsak képzőművészet. Mundruczó Kornélék minden évben visszajárnak ide próbálni, most jelentkezett be a MÜPA egy cirkuszi produkcióval egy teljes évadra, nemcsak gyakorolnak, hanem előadást is fognak tartani, ahogy az Artus színházi társulat is játszott már nálunk darabot, Péterffy Bori pedig egy videót forgatott itt.” Az összművészeti koncepció jegyében Pátkai örülne, ha az egy időben itt dolgozó művészeket közös projektekre is rá lehetne venni.
A Partizánnak otthont adó ingatlanon, a PP Centeren kívül külső helyszínekre is szerveznek kiállításokat. Januárban még látható a Goli Park kreatív központ aulájában Babos Zsili Bertalan és GUBA, azaz Gubacsi Gábor tárlata. Szintén Óbudán, az Umbrella Kreatív Műhelyben (amely valójában egy utómunka stúdió), valósult meg egy másik kiállítás Huszti János és Babos Zsili Bertalan munkáiból. Ez a Partizán egy másik kezdeményezését fedte le, amelyben műtárgykölcsönzés révén amolyan kvázi kihelyezett galériákat hoznak létre. Olyan cégeket keresnek meg az ötlettel, amelyeknek, nemcsak kiállítóhelynek alkalmas szép irodájuk van, de olyan közegük, ügyfélkörük is, ahonnan potenciális műtárgyvásárlók kerülhetnek ki. Az ötlet lényege a vásárlás ösztönzés, ha sikerül értékesítenie valakinek az irodája falán lógó képet, jutalékot is kap belőle.
Sok reményt fűz Pátkai, a CSR (corporate social responsibility) vonalhoz is. Egy német bukósisak gyártó céggel közös akciójuk során a Partizán művészei lealapozatlan, nyers sisakokat kaptak a gyártótól, s ezekre egyedi mintákat festettek. Az elkészült egyedi darabokat aztán bemutatták a világ egyik legnagyobb biciklis fesztiválján, a német Eurobike show-n. Az Art Marketen el is adtak belőlük, és most a Partizán évadzáró kiállításán is szerepelnek a trendi bringás holmik.
A képzőművészek alkotó munkájának szabadságát a megfelelő tér nagyban elősegíti, az idei kiállítás talán ezért is viseli aSzabadság-kényszer címet. A Partizán körébe tartozó 12 művész a művein kívül egy rövid szöveget is kiállított, illetve személyes, számára a szabadságot jelképező tárgyakat hoztak. Míg a szövegek nem mutatnak hasonlóságot, a személyes tárgyak közül többen a pénzt és a kulcsot választották.
A művészek eltérő utakon járnak. Akadnak, akik nem akarnak hagyományos kereskedelmi galéria csapatához tartozni, mint Babos Zsili és a Rakéta csoport tagjai, Tóth Máté Attila, Vágó Szabolcs és GUBA. Ők alkalmazott művészetet is művelnek, szórakozóhelyek belső tereit tervezték és kivitelezték, mint például a Szatyor Bárét. Karakteres stílusuk azonnal felismerhető, jellegzetes és progresszív ezen a tárlaton is.
„Horváth Éva Mónika szemléletmód-váltást valósított meg a munkáiban, megújulása teljesen mást, nagyon újat tudott mondani a korábbiakhoz képest” – avat be Pátkai egy pályázat kedvező elbírálásának hátterébe. Horváth Éva Mónikát a tömegesedés folyamata izgatja, mennyire személytelenedünk el közben. Pasztelljein érzékenyen és filozófikusan kezeli ezt a problémakört a Szabadság-kényszer kiállításon.
Az idei termés mellett láthatunk egy válogatást a Partizán gyűjteményéből is, amely mintegy harminc darabból áll. A tematikája három fő csomópont körül határozható meg: utópisztikus futurisztikus munkák, problémafelvető, társadalmi kérdéseket boncolgató, kritikus szemléletű művek, és érzelmi jelenségeket kifejező, lélek mélyére ható alkotások. És, hogy kik a partizánok?
„A képzőművészeti egyetemen bronzöntést tanító Lestyán Goda János erős és előremutató koncepcionális szoborterveivel győzőtt meg minket. Minthogy elég nagy hely áll rendelkezésre itt, biztos vagyok abban, hogy monumentális dolgokat tudunk együtt létrehozni.” – mondja Pátkai a szobrász munkái előtt. A kiállításon látható szobrainál visszaköszön a hal és a háló motívuma. A technika, amivel a hálót öntötte, saját fejlesztés, ezek reprodukálhatatlan bronzszobrok, amelyeket nem lehet ebben a formában újra kiönteni.
Retkes Máté installációiban, mobil szobraiban a hajó motívuma kerül elő, hol kvantumhintaként, hol űrhajóként, hol interaktív, tetszés szerint pakolható hajótestként. Huszti János, az elsők között költözött be a Partizán műtermeibe, azóta is itt dolgozik és meglehetősen termékeny. Egy ötletet visz végig konzekvensen, majd vált „leváltjta” a saját koncepcióját. A fiatalok is elég jó referenciákkal bírnak. Mint például Horror Pista, akinek az INDA Galériában van épp most kiállítása, vagy Debreczeni Imre, akit szintén több galéria bemutatott már, most is a rá jellemző sci-fi ihletésű festményekkel szerepel. Kun Fruzsina az elnyomott belső érzéseket, az ösztönök előtörését és megszelídítését dolgozza fel, nagyon érzékenyen. Többször fest meg öregembereket, így egy öregasszony testében saját önarcképét. Különleges egyedi technikájú pasztellképei olajjal festett felületeknek tűnnek. Keszeg Nándor stencilmunkákkal ás akrillal festett képekkel jelenik meg, piétáján Batman siratja Batmant.
